Revolutionary Road

Megütött ez a film. Rendkívül magamévá tudom tenni. Ugyan ezt éltem át én is.

Szerettem

persze tulajdonképp még most is szeretem, sőt valószínűleg mindig szeretni fogom, csak megkopik majd az érzés, megpróbálja majd felülírni más, bizonyos tekintetben mindenbizonnyal sikeresen, de az alap motívumok mindörökre meg fognak határozni és ezeket ennek a kapcsolatnak köszönhetem. vagy épp gyűlölhetem. illetve szeretheti vagy gyűlölheti más

valakit, azt hittük mindörökre miénk lesz a világ és aztán hiányzott valami. Illetve ő elkezdett nem szeretni. Ez érthető is, tekintve az adott helyzetet, csak épp az szomorú, hogy nem vettem észre. Nem tudtam kívülről szemlélni a kapcsolatot, amiben benne voltam. Elfogadtam a hibákat, a problémákat megpróbáltam megoldani, de nem lehet úgy, hogy a másik nem partner ebben.
A történet is nagyon hasonló a filmhez

ami különösen elkeserít vagy épp felvidít, mert nincs új a nap alatt

meg volt a társ, a biztonság, elkezdtem a munkát célom volt a komfort megteremtése és a barátokkal levezetni a fáradt gőzt. Ápoltam is a kapcsolatot, nem követtem el ezt a hibát, csak épp nem jött visszajelzés.

baszd meg. eltelt fél év és én még mindig csak rád tudok gondolni

Nem értettem, váratlanul ért, kapálóztam és a szemében csak azt láttam, hogy őt már nem érdekel semmi, nem tett semmit, nem kapta meg azt, amit akart így továbbment.

baszd meg. az a baj, hogy nem nézegettem veled a lakásokat?

Minden nő kurva.

mellesleg üdv. in medias res. remélem visszatér ez a szokás. mármint a blog.